Strony

2016. augusztus 10., szerda

Szállj szállj, és meg se állj


Prológus
Az embereket megváltoztatja az idő

Sokszor mondják hogy a múlt idővel feledésbe merül, ami most fáj az majd enyhül majd végleg eltűnik.
De mi van akkor ha az ember lelkében egy hatalmas fekete foltot hagyott a múlt amelyet 10 év alatt se tűnt el, sőt meg sem fakult?

Néha jogosan teszünk fel egy-egy kérdést csak úgy a messziségnek olyat mint például a "Miért én?" önzőnek, talán még aljasnak is tűnhet az életünk fájdalmas élményeit egy másik embernek kívánni. 

De mi is a legszebb dolog az életben? Létrehozni valamit, valami maradandót alkotni amit a saját két kezeddel húztál fel. 


Mi lesz ha egy nap valami keresztbe húzza minden számításod, és ami neked nem adatott meg őt az veszi körül minden lépésben, és cselekedetében a múltat véled felfedezni ami mindig kegyetlenül lök vissza a valóságba. 

"Undorító" jön a szó melyet senki nem akart hallani se kimondani, mégis csak kiszökik egy nehéz pillanatban, és ott függ a levegőben, viszakozhatsz de már nincs mit tenni, nem lehet visszavonni se pedig semmissé tenni.

 Hogy mi is az ami az egész galibát okozza? Hamarosan kiderül...